Sokan nem tudják elképzelni hogy egy rezgés valóban létezik. Hiszen nem látszik, nem tapintható, érzékelhető közvetlenül. Nos itt egy zseniális műszer/hangszer, ami hallhatóvá teszi közvetlenül a láthatatlant. Nem kell billentyűket, gombokat, semmit sem nyomkodni. Közvetlenül az elektromágneses hullámokat/rezgést irányítjuk.
A theremin (vagy magyaros írásmóddal teremin) az első olyan elektronikus hangszer, amin anélkül lehet játszani, hogy megérintenéd.
A hangszer vezérlő része két antennából áll. Ezek az antennák érzékelik a zenész kezének helyzetét. Az egyik kézzel a hangmagasságot, a másik kézzel a hangerőt lehet szabályozni. Minél közelebb viszed a jobb kezedet a függőlegesen álló antennához, annál magasabb hangot, és minél közelebb viszed a bal kezedet a vízszintes, hurok alakú antennához, annál halkabb hangot kapsz.
Hang akkor keletkezik, amikor valami rezeg. Ha valami rezgésbe hozza a levegőt, a rezgő levegő rezgésbe hozza a dobhártyánkat is, amit az agyunk hangként értelmez. Egy gitárnál például a rezgő rész a húr, a húr gyors ide‑oda mozgása “lökdösi” a levegőt, és ezért halljuk az általa keltett hangot. Az elektronikus hangszereknél az elektromos áram az, ami rezgésre készteti a hangszórót, tehát ide‑oda kell hullámoztatnunk az áramot a hang előidézéséhez. A theremin esetében a zenész keze és az antenna között lévő levegő irányítja az áram rezgéseit. Ez az áram a hangszer belsejében felerősítve rezgésbe hozza a rajta lévő hangszórót, a hangszóró ezután rezgésbe hozza a levegőt, ami végül a fülünkbe jutva hangélményt kelt az agyunkban.
A theremin hegedűre emlékeztető hangja különösen a magasabb hangtartományokban elég kísértetiesen szól, ezért fénykorában gyakran alkalmazták filmek félelmetes jeleneteinek aláfestésére, de a 20. századi pop és rock zenében is előszeretettel használták.
A hangszer a nevét Leon Theremin orosz fizikusról kapta, aki 1919‑ben feltalálta, majd 1928‑ban “éterfon” néven szabadalmaztatta a készüléket.